Kedvenc olvasóim!
Rakjunk be egy nagy tálba jónevű színészeket (Nic Cage (még sok hajjal :P), Angelina Jolie etc.), erős verdákat, faja zenéket, ééés... most állapítsuk meg, mi is hiányzik. Igen, ott a bőrkabátos úr centrifugával a hóna alatt a hátsó sorban. Helyes válasz. Nőstények. És itt a legnagyobb hibája a filmnek, ami miatt nem emelkedett F&F-i magasságokba. Összesen kettő azaz két darab nőt láthatunk a film két órája alatt, az egyik a Jolie kisasszony által játszott Sway, a másik pedig a Raines-fivérek anyja, akitől én jobban megijedtem, mint anno Freddy Kruegertől. Rá még emlékszünk, ugye? 
Mint már említettem, jó verdák. És igen, itt tényleg szép autókat láthatunk, nem csak a plasztiktuningot, ami árad a mai amerikai filmekből. És ez az egyik nagy erőssége a Gone In Sixty Seconds-nek, azaz a Tolvajtempónak (ne nézzetek így rám, nem én fordítottam :)). Tulajdonképpen egy 2000-es évjáratú, azaz közel már tíz éves filmről beszélünk, viszont a robbanások, meg a számítógépes jelenetek a film korához képest egész kellemesnek mondhatóak. A zenéket (itt a könnyűzenei részére célzok) is eltalálták rendesen, e téren egy panaszunk nem lehet a filmre. A film ún. OST-jét (Original SoundTrack) Trevor Rabin jegyzi, akinek egyik fő művének mai napig az Armageddon zenéjét tartják, és az Armageddonos hangzásvilágra itt is ráismerhetünk.
A film két órája cirka öt nap cselekményét követi nyomon, fogalmazhatnék úgyis, hogy 'in medias res' kezdődik, azaz a főcím lejárta után egyből belecsöppenünk a kőkemény akcióba, egy Porsche meglovasításába, ami viszont balul sül el, és így a Nicolas Cage által játszott Memphis Raines kisöccse, Kip Raines (Giovanni Ribisi) a kocsimaffia célpontjává válik, akik elég érdekes módszerrel akarnak megszabadulni tőle (nem lövöm le a poént inkább). Ekkor ismerjük meg Memphist, akiről kiderül, hogy a 'szakma' nagyöregje, de már hat éve visszavonult, és gyerekekkel foglalkozik (-jeeesus.). A maffia megmondja neki a tutit: 50 luxusautó péntek reggel nyolcra a dokkba, vagy kisöcsivel legközelebb a kólás aludoboz által fogsz találkozni. És persze mi az, ami nem hiányozhat egy ilyen filmből? Hát persze, a tipikus nigger 'good-cop-bad-cop' zsaru. Mert igen, ilyenből is kapunk ám, nem is akármilyet Castleback felügyelő (Delroy Lindo) személyében. Teljes a kép. Illetve mégsem, hiszen egyedül elkötni 50 kocsit egy éjszaka alatt még Big Stannak sem sikerülne (sorry, muszáj volt :)), tehát szükségünk lesz egy csapatra. Itt megismerjük Sphinxet aki a legnagyobb forma a filmben (yeah, Vinnie Jones rulz) :D.
Na MOST már teljes a kép, és ezt a készítők is így gondolhatták, mert itt, a film felénél kezdődik igazán az akció. Van benne egy rohadt nagy poén, amihez a kellék egy kamion, egy kocsi, és némi kötél. Mindenki vonja le magának a következtetést. Van viszont a filmben egy tökéletesen fölösleges, bár enyhe humorral fűszerezett rész, (kutya és a kulcsok) amikor eltérnek kicsit a tervtől, de ez a dolgokon (isten látja lelkemet) egy kanyit nem változtat, inkább csak időhúzásként funkcionál. És ha már az állatoknál tartunk, van még kígyó is a filmben, ami nem kevésbé vicces helyzetkomikumot állít a nézők elé. És akkor ott az abszolút mélypont, amikor (nem tudom, kinek az ötlete által, de a nénikéje neve érdekelne) némi drámát próbálnak besuvasztani a történetbe, de valami hihetetlen 'crappy' jelenet sül ki belőle. Ha Rabin zenéje nem lenne ott alatta hangulatfokozónak, esküszöm, elmegyek hugyozni arra a három percre. És akkor még a film lényegi részéről (igen, Eleanor üldözése) egy pár szó: na, ez az a rész, amit nagyon odatettek, már csak ezért a 15-20 percért megéri megnézni, még ha ott az a kicsit irreális repülés is a végén. A lezárást természetesen itt is kicsit ferdítették pozitív irányba, de egész kellemesen hatott a fél órás pörgés után (főleg Sphinx lepett meg, bár sejtettem). És, hogy egy szép hagyománnyal éljek, kedvenc idézetem:
"Ragyogtak tengerkéken, tüzes napsárgán, Marlboro-pirosan... és várták, hogy elkössék őket. Én megtettem, megfújtam őket, és repesztettem le Palm Springs-be." - Memphis Raines
Tolvajtempó pontozás:
Az akciófilmek nem állnak kifejezetten közel a szívemhez, bár egy-egy kifejezetten top20-ban van (Miami Vice pl.). Így hát kicsit szkeptikus hozzáállással ültem le a monitor elé, hiszen ilyen sztorival egész könnyen lehet tucatfilmet gyártani, láttunk is már pár példát rá. Számomra a film kellemes élmény volt, bár a sztoriba még pár csavar belefért volna, de a 7/10-es értékelésbe még így is bőven belefér.
