Online Filmszemle

CritiCon

CritiCon

Egy kis sárga szadizmus

2009. február 10. - vasmajom

Na gyerekek, borítékolom, hogy életem legunalmasabb/semmitmondóbb filmjéről fogtok most olvasni, pedig már láttam nem keveset, jót és rosszat egyaránt. A film címe, Kis Piros Virágok (igen, erre asszociál a bejegyzéscím), amit a japánok követtek el 2006-ban.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A filmnek egyszerűen se eleje, se vége, semmi mondandója, mégcsak színészi játék se. Egyszerűen nem értem, hogy a tervezők mi az istent akartak ezzel mutatni nekünk, nézőknek? Na de nem is szaporítom tovább a szót, nézzünk pár példát arra, hogy miért is ennyire élvezhetetlen ez a film. Mikor elkezdődött, még úgy ültem neki az első pár perc alapján, hogy de jó kis realista filmet fogok látni egy másik kultúrából, környezetből, mivel tényleg úgy indult. Aztán úgy a 10. percben rájöttem, hogy 'nanemúgyvanaz'. Igaz, eltalálták a szinkronhangokat, de azt hiszem, hogy ez a film értékén csak nekünk, magyaroknak dobhat egy kicsit, ezért ezt nem igazán tudom szempontnak venni. Ha már a hangoknál tartunk, egyszerűen nem tudok szemethunyni affelett, hogy másfél órán át ugyanannak a három mondatnak az ismétlését hallgatjuk ötven gyerekszájból a háttérben. Ez a három mondat körülbelül a 'Pisilni kell!', a 'Kérek még!' , illetve a 'Nevelőnőőőő!'. Borzalmas. Komolyan mondom, ha megtehettem volna, az ötödik perc után kikapcsolom.

Kicsit kitérnék a film történetére, már amennyi kevés van neki. Úgy kezdődik, hogy a gyereket beviszik az óvodába, és ennyi az összes effektív 'mozzanat', amit a filmről le lehet írni. Utána már csak annyit látsz, hogy a gyerek 1) nem tud öltözködni, 2) vizelési problémái vannak. Ennyi. A címhez a filmnek köbö annyi köze van, hogy aki jól viselkedik az oviban, az kap egy kis piros virágot (mint nálunk a pirospont, 'pont'osan :P). Ja, meg a végén látunk 'élesben' is egy pár ilyet. Talán még meg tudom említeni az óvónőt, aki egyszerűen egy ripacs. Ahogy lelki terrorban tart minket ez a film, ő ugyanezt teszi a gyerekekkel. Az egyetlen pozitívum talán, hogy a főszereplő kissrác egész aranyos, illetve a zene is egész tűrhető... lenne, ha nem kéne azt a hülye zsivalyt hallgatni alatta. =( Számomra az is elképesztő volt, hogy az egész film alatt a gyerekek olyan ruhába flangáltak, amiből minden (igen, egyszerűen minden!!!) kilógott, így a film pedofil beállítottságú olvasóinknak (háhá, csak vicceltem, nincs ilyen :)) ebből az egy szempontból kifolyólag tetszetős lehet. Így az írás végére (igen, erről a filmről többet nem tudok írni, kezdem megérteni FreddyD barátunkat) egy poént is beraknék, habár a filmben ilyenből csak egy volt. A helyzet úgy néz ki, hogy a gyerek, meg egy barátja kint játszanak az udvaron, és elkezd énekelni az egyik. De hogy mit? A 'Kis kacsa fürdik...' kezdetű dalt. Azt hittem, falramászok, amikor meghallottam. Egy japán filmbe hogy lehet ilyet... Ehh, hagyjuk is, következzen a rendhagyó pontozás.

Kis Piros Virágok (le)pontozás

És most konkludálni kéne, ha lenne mit, de csak azért, mert a film zeneszerzője fel tudott mutatni egy gyenge-közepes zenét, emellett sikerült összeszedni egy aranyos arcú kissrácot, aki napi rendszerességgel be tud hugyozni az ágyába... sajnálom, de ezt nem tudom értékelni. Értékelhetetlen, kisfiam, ülj le. Ezt a filmet messze kerüljétek el, ha jót akartok magatoknak.

A bejegyzés trackback címe:

https://criticon.blog.hu/api/trackback/id/tr31935441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása