Szevasztok olvasók!
A mai betevőtöket ugyancsak egy idegen írásból fogjátok meríteni, amit egy jó öreg barátom, pontosabban Rókusz hozott fedél alá ma. (Szegény betegeskedik, nincs jobb dolga otthon, egyedül :P) Jó szórakozást kívánok hozzá, Rókusznak pedig további kellemes munkát a blogon. :)
Üdvözlök mindenkit. Rókusz vagyok... mostantól nagy valószínűséggel elkezdek én is a kritikák írásának mezejére lépni, repertoáromban megtalálható sok könyv-adaptáció, és animációs filmek tömkelege... Szeretek mindent, ami szórakoztató, vagy elgondolkodtató, legyen az horrortól a rajzfilmeken át, akár dokumentumfilm. Barátunk, vasmajom már írt a Beugróról, aminek én is lelkes híve vagyok, ajánlom nektek...
Hát miről is fog szólni az elkövetkező pár bejegyzés, kritika tőlem? Mindenek előtt szeretnék fényt vetni egy könyvre, és annak filmes, nem igazán tökéletes remakejére, ami nem más mint Takami Kósun: Battle Royale című könyvéből alkotott Battle Royale (2000) (eredeti címén Batoru Rowaiaru – vm.). A film a 2000-ben tartott Japán filmfesztiválon 3 nagydíjat kapott, illetve elnyerte a közönségdíjat is, emmellett 2001-ben kapott Kék Szalagot. Rögtön kettőt. (ja, meg csipkebokor-vesszőt, de abból csak egy volt raktáron :( – vm.)
Mi is a Battle Royale? Egy "sport”, ha szabad így fogalmazni... Könyvünkben megírva minden évben a harmadikos középiskolások közül a Keleti Ázsiai Birodalomban kiválasztanak 50 osztályt, akiknek egy feladata lesz aznaptól fogva: megölni a saját osztálytársaikat. Hát igen, nem lehet egy kellemes érzés arra ébredni, hogy meg kell ölni mindenkit, akivel jóban vagy... és itt mindenki arra gondolhatna, hogy minek tegyék meg? Hát vannak szabályok, amik arra ösztönzik a sok 14-15 éves gyereket, hogy egymásnak ugorjanak... Ezek közül a legfontosabb: az utolsó, aki nyer, hazamehet.
Innen indul mindkét sztorink, kis-kis eltérésekkel. Az a véleményem, hogy a film nagyon jó, és könnyen fogyasztható egészen addig, amíg el nem olvassa az ember a könyvet... Látszik, hogy ennek a filmnek is (mint minden könyv-adaptációnak), az a hibája, hogy az akciódús részek nagyon ki vannak emelve, elvégtére mégsem lehet csak a gondolatokból filmet készíteni... Ennek ellenére sikerült a Japán forgatócsoportnak egy nagyon jó sztorit összedobni Nanahara Shuja ku (Tatsuya Fujiwara) főszereplésével, akinek a barátja még kezdéskor meghal, amikor ő megfogadja, hogy barátja egyetlen szerelmét, Nakagava Noriko szant (Aki Maeda) megmenti... A Film igen sok fordulatot tartalmaz, nem fogok lelőni semmi poént nektek előre... Aki szereti a kissé véres, 18-as karikás B-kategóriás (egyezzünk meg egy C alában :P – vm.) horrorfilmeket, azoknak ajánlom, akik viszont olvasták a könyvet, ne nagyon nézzék meg... hiába tud Fukasaku (miért, tud? – vm.) jó filmet rendezni, ha a forgatókönyv nincs rendesen megírva egy könyvből...
Battle Royale pontozás
Mindent összevetve a film a könyv nélkül nem rossz, habár a japánok 2000-ben nem nagyon adtak sok pénzt ki a vizuális effektekre, ami egy horrorfilmben igencsak jellemző... Ha a könyvet nem vesszük alapul, akkor 7/10-es, de mivel én olvastam a könyvet is, így csak szerény 5 pontra tudom értékelni...
a szerkesztő kommentje:
Gratulálok a cikkhez, szerintem nagyon jó lett, és a filmre én sem adtam volna többet 5 pontnál… najó, kevesebbet se :P. Viszont ez a sok hülye japán név. Jó, hogy ilyen gyorsan pusztult a férgese, nem kellett sokat szarakodni a megjegyzésükkel :)
Üdv. Rókusz
