Szevasztok olvasók!
Akkor egy kis matek. Adjuk össze a Halálfutamot és a Battle Royale-t. Most vegyük el a kocsikat. Meg is kaptuk mai posztunk témáját, a Halálraítélt (The Condemned) című halivudi szuperprodukciót. A film a Lionsgate/WWE koalíció gondozásában látott napvilágot 2007-ben, ami bizakodásra adhat okot a társaságok előző filmjeit tekintve.
A film elején rabokat gyűjtenek össze (szám szerint tizet), hogy aztán egy szigetre vigyék őket, ahol jól megverekednek, ezt a nagyvilág az interneten keresztül nézheti $50 ellenében, és aztán a 'Last-Man-Standing' hazamehet, illetve az egyezség szerint kap egy nagy kalap pénzt is. Ismerős, ugye? Az elmúlt pár évben nem egy ilyen filmet kaptunk, ahol a betegebb lelkű nézők élő adásban nézhetik a gyilkosságokat (Halálfutam, Gyilkosság Online, stb). Szóval összeszednek egy elég vegyes izzadság- és tesztoszteronszagú társaságot, a világ legdurvább halálraítélt bűnözői közül. Direkt a nagydarab bunyósokra utaznak, mert ugye a show akkor lesz érdekes, izgalmas, és eladható. Ilyen hústornyokból kapunk is nyolcat, nagyobbnál nagyobbak, de a társaság másik két tagja két, úgy hozzávetőlegesen negyvenkilós nagymellű csaj. Ezen egy kicsit ledöbbentem, de sebaj, kell ilyen is ugye, mégse érezzék magukat egyedül a fiúk. :) Szóval együtt van a szedett-vedett csapat, a sziget bekamerázva, a bankkártyák beélesítve és elkezdődik az akció.
Ami nem is áll le úgy a film ötvenedik percéig. Komolyan. Egy hullámvölgy sincs benne, egy percre sem ül le a film, tömény feszengés telepedik a nézők nyakára. Mivel az anyag elég vastag büdzséből készült, a készítők adtak a külcsínre (sokkal inkább, mint a belbecsre), így a robbanások, a CGI eszméletlenül jól sikerültek, illetve a zenék is nagyon ott voltak (csak, hogy egy pár előadót említsünk: Nickelback, Prodigy, Spiderbait, Egypt Central). A film végig simán játszódhatott volna a szigeten, esetleg még egy pár karakterrel lehetett volna bővíteni a történetet, de nem, muszáj volt belekeverni az FBI-t. (Akik mellesleg nem tesznek semmit) Egyszerűen hihetetlen csalódás volt, amikor az egyik pillanatban még szinte érezük a sziget párás levegőjét, kiélesednek az érzékeink a ránk leselkedő veszély miatt, akkor hirtelen megjelenik a jenki fánkzabálók kis kockairodája, és meghallgathatjuk az egyik bűnözőnk életrajzát. Kiábrándító. Az adás stábját mellesleg nagyon jól sikerült összeválogatni, legalább olyan vegyes a banda, mint a 'játékosok'. Van egy ambíciózus és arrogáns főnök, akinek legszívesebben már a film első pár percében bemosnál egyet, ott van a barátnője, akinek már elege van az egészből, kapunk még egy kövér és befolyásolható informatikust, meg egy aranyos csajt, aki úgymond a film (a rendes film, és a film-beli-film is :)) zenéjéért felelős. Egyvalamit emmellett nagyon jól eltaláltak a készítők, az pedig a jellemformálódás. Az tény, hogy egy másfél órás filmben nem lehet rendes jellemfejlődést, illetve csökkenést ábrázolni, és látszott, hogy ezzel ők sem próbálkoznak. Sokkal inkább az ember állatias, ösztöni oldalát mutatják be, ami egy kicsit megrendítően hat a film végén. Mint már említettem, a történet eléggé a Battle Royale-ra (írás az oldalon, Rókusz tollából) hajaz, de hogy ilyen pofátlanul lekoppintsák a végét, az hajmeresztő. Aki olvasta a könyvet, az nyílván tudja, hogy az oldalak tetején van egy kis 'számláló', ami a pillanatnyilag élő játékosok számát mutatja meg. A könyv vége felé ez így néz ki: 4>3>1>2. Ha ez a film készült volna hamarabb, akkor még talán új ötletként hat, és katarzishelyzetet alakít ki, de amennyire izgalmas a film első fele, annyira gyengén sikerült a második. A szereplőket még nem említettem meg, de azt hiszem, ezt ki is hagynám, csak nézzétek meg a következő képet. Na ilyenből tíz. Okés, a csajoknak nincs bajszuk.
Emmellett, ahogy azt a nyugati filmeknél már megszokhattuk, megjelenik a 'Semmi-sem-fáj' szindróma. Szerintem mindenki tudja, hogy miről beszélek, illetve azt sem tartom túl hihetőnek, hogy ha valaki kilenc másik őrült bűnözővel kerül egy szigetre, teljesen racionálisan végig tudja gondolni minden cselekedetét. A film ennek ellenére az átlag nézőnek kellemes két órás szórakozást fog jelenteni, ahogy azt nekem is tette (főleg Vinnie Jones, aki egy nagy rohadékot alakít ebben a filmben, de minden mozdulatát élveztem, illetve egy 150-kilós ember szájából azt hallani, hogy 'Csüccs!', felemelő :D). Kedvenc idézetem ebben a filmben nem nagyon volt, így hát jöhet a pontozás.
The Condemned pontozás
Nehéz dolgom van ezzel a filmmel ilyen téren, mert ugyan tudom, hogy elég sablonos, és gyenge sztorija van, jól szórakoztam azalatt a két óra alatt, amíg a képernyőt néztem, így 5 pontnál rosszabbat biztos nem kap tőlem, de nem egy maradandó élmény, ún. egyszer elmegy. Ha más tucatvígjátékok is megkapták a hat pontot, ezt az értékelést itt is reálisnak tartom. 6/10
További szép napot: vasmajom
