...hogy maradtam harminc évig édesAnyám nyakán?

Szevasztok olvasók!

Ma a Failure to Launch című 2006-os romantikus vígjáték kerül górcső alá. A film nagy neveket vonultat fel, a főszereplő Tripp szerepében Matthew McConaugheyt láthatjuk, míg Paulát - a bérbarátnőt - Sarah Jessica Parker jeleníti meg a vásznon. Nem elhanyagolható még Zooey Deschanel Kit-je sem (nevét a 'Weeds' című (favorit :P) sorozatból, vagy esetleg újabban a The Happening-ből vagy a Yes Manből ismerhetjük)

Ha a filmet egy szóval kellene jellemeznem, csak a tucatfilm jelző jutna eszembe. (ahogy egy híres ember mondta, az ilyen filmeket már futószalagon gyártják - és igaz :() Szomorú, kedves Hölgyeim és Uraim, de így van. Ha nem jelenik meg minden második premiernapon (gyk. csütörtökön) egy ilyen film, akkor kutya legyek és ugassak. Nagyvonalakban a történet: kapunk az arcunkba egy 35 éves tagot, aki még mindig a szülei házában lakik, akik ezt nem nézik jó szemmel és megpróbálják kirobbantani onnan. (Nem ennyire drasztikusan, de na...) A pasi helyes, gazdag, jó melója van, jópofa, szóval igazi nyálvígjáték-főszereplő. A barátnőit úgy cserélgeti, mint más az alsógatyáját, de a boldogságot valahogy nem találja. A filmre sajnos ez a tömegvígjáték-szindróma végig kihat, a poénok nagyrésze agyonrágott, elhasznált, a karakterek is már tökéletesen ismertek, semmi újat nem mutat fel a nézők számára. A legnagyobb poénokat talán a film állatos részeinél láthattuk (na az büntet!:)), ahol érződött, hogy ugyan az ötlet nem eredeti, de odatették magukat, és megcsinálták úgy, hogy tényleg lehessen rajta röhögni, és ne azon kelljen egy két kínos köhintés-szerűséget elereszteni, hogy 'in flagranti' benyit az apa, vagy valamelyik hősünk megnéz egy oszlopot túl közelről, aminek egy hátas a vége. A film zenéi nagyon jók viszont, itt hasznára vált ez a hollywoodi-tucatfilm dolog, mert e téren mesteri munkát kapunk a készítőktől. Matthew McConaughey mindent beleadott, az ő játéka kifejezetten tetszett, emellett még a szinkronhangját is nagyon jól választották ki. Ennek pont az ellentéte volt Sarah Jessica Parker, akinek ez az ún. 'Girl-Next-Door' stílus nagyon nem állt jól, néha már túl sok volt a hülye vihogásából, és a kutyás-drámás rész is szörnyűre sikerült szerintem.

A film utolsó fél órája borzasztó. Egy lehetetlen ötletből kialakul egy lehetetlen helyzet, amit egy logikátlan, unalmas, és semmitmondó dialógus követ, és ami felteszi a pontot az I-re (hehe, a nagy i-n nincs is pont :P) az egy könnyes-nyálas-taknyos össznépi összeborulás. Pfuj. Ezt a filmet tökéletesen le lehetett volna zárni ott, amikor a srác rájön a stiklire, és kész, vége, pont. Esetleg poénos részekkel kihúzni a játékidőt. De ez... Hogy mégse így zárjam, egy idézet Kittől, ami abban a helyzetben elég mókás volt:

"Hogy is volt az a szabályod, hogy soha nem szexelsz az ügyfeleiddel? Ó, megvan. Soha nem szexelek az ügyfeleimmel." - Kitt

Anyám nyakán pontozás

Bármennyire is lehúzósnak érzitek a cikket, a film nem rossz mondjuk egy első randira, amikor úgyse a film a fontos, vagy pár enyhén illuminált baráttal egy szombat délelőttre, de szerintem elég nagy a téka, hogy egy másik ugyanilyet találj, vagy ne ugyanilyet (utóbbival jobban jársz :)) A jó zenéket, Matthew kellemes játékát tekintve a film 6/10-es.

Ezt a kritikát Nyiminek ajánlom, aki segített a blog elindulásában, jó ötleteket adott, és elvert ma pókerben, mint szódás a lovát. :P

vasmajom