Szevasztok olvasók!
Ma két filmet láttam, de ekkora kontrasztot, még ha akartam volna, se tudtam volna összehozni, mivel az egyik film az Equilibrium (2002 - Christian Bale főszereplésével) volt, míg a másik a Benjamin Button különös élete, amit a hazai mozik február 5-én kezdtek el vetíteni. A kontraszt-élmény átélését azt támasztja alá, hogy, míg az előbbi filmben egy antiutópiát, egy száz százalékig érzelemmentes világot ábrázolnak a készítők (mellesleg szerintem zseniálisan, írás várható róla), addig az utóbbi érzelmek játéka, mind a 166 perce élmény. Igen, közel három órás a film. És felkavaró. Megható. Felemelő. Boldog. Elkeseredett. Zseniális.
Egyszerűen hihetetlen filmélmény, amilyenből a Slumdog Millionaire-től eltekintve nem kaptunk sokat mostanság. A filmet olyan nevek fémjelzik, mint Brad Pitt, Cate Blanchett, illetve a rendezői székben David Fincher, míg az asztal mögött Eric Roth segített a film vászonravetésében. Mindig is bennem volt az az érzés, hogy a mozival lehet csodát művelni, de eddig igazi példát nem láttam még rá. Ez az volt. A Benjamin Button különös élete, ha úgy nézzük egy mese. Egy nagy mese, amit így kellett elmesélni a világnak. Mert ennek a filmnek a gerince a narráció, és persze a látvány. A történet egy emberi nagy K betűs életet mutat be, elejétől a végéig. Vagy végétől az elejéig. A lényeg az, hogy fordítva. Nem, nem fejjel lefelé.
Szóval a címszereplő Benjamin egy ráncos, aszott csecsemőként jön a világra a világháború befejeződése után. Mivel az apja Isten csapásának tekinti ezt, a fiút (vagy bácsit) egy hotel lépcsőjén hagyja, innen követjük nyomon, hogy mi minden történik vele. Persze furcsa életében megismerkedik a halállal, a szerelemmel, és cakkumpakk az egész világgal. Más cikkekben talán lehúztam a hollywoodiságot, de ebben a filmben nagyon sokat nyom a latban az a grafikai munka, amit tető alá hoztak. Pitt öregkori 'maszkja' csodálatosan van kivitelezve, a film első másfél órájában látható környezet ugyancsak tökéletesen lett ábrázolva. Ha valaki egy pörgős, cselekménydús filmre vágyik, szerintem ne ezt válassza. Lehet, hogy a három óra soknak tűnik, de ha a többi, mondjuk 2 órás példányra gondolunk, a nyolcvan év cselekménye soknak tűnik. De nem, nem kifejezetten az. Minden szál szépen, komótosan ki van dolgozva, csakúgy mint a mesékben. A főszereplők játéka ragyogó, a film monumentalitásával nagyszerű párosítást alkotva ezzel. Katarzisról igazából e film esetén nem beszélhetünk, mivel már a kezdésnél mindnyájan tudjuk, hogy hogyan is fog végződni az egész történet. És ez nem 'boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltak' típusú befejezés. Azonban sok kis történetet vázolnak fel előttünk, és így - viszonylag - sok érzelmi tetőpont van ebben a filmben, több más alkotással szemben. (komolyan, többször éreztem a torkomban a szívem, mint ahányszor a popcornos zacsiba nyúltam) Ha visszalapoztok az Oscar-díjas bejegyzéshez, láthatjátok, hogy ennek a filmnek nem egy jelölése van, ami most már számomra is világos, mint a nap, hiszen tényleg nem egy mindennapi műről beszélünk.
"Néhány ember azért született, hogy a folyó partján üldögéljen,
Néhányan azért, hogy megcsaphassa őket a villám,
Néhányuknak jó érzéke van a zenéhez,
Vannak akik művészek.
Vannak akik úsznak.
Vannak akik értenek a gombokhoz.
Néhányan színészek.
Néhányan pedig anyák.
És vannak akik ...táncolnak." - Benjamin Button
Benjamin Button különös élete pontozás
Gondolom, mindannyiótok számára nyílvánvalóvá vált olvasás alatt, hogy ez a film a 10 pontból mind a 10-et magáénak tudhatja. Ritka az ilyen film, pedig igazán nem kéne az legyen. Nagy film, nagy színészekkel, és így nagy pontszámmal. Köszönöm az élményt mindenkinek aki hozzájárult a film elkészüléséhez. Egyszerűen nagyszerű, 10/10. És a plakát is mekkora már ezzel a tükrözéssel. :O
P.S.: A film alapjául szolgáló pár oldalas novella F. Scott Fitzgerald tollából angolul tudóknak ITT olvasható el.
Kellemes filmnézést kívánok: vasmajom
