Szevasztok olvasók!

Igaz, rajzfilmről animációs filmről még nem volt írás, de törjük meg a jeget, a mai poszt témája a Volt, egy viszonylag új Disney alkotás, ami még Oscarra is jelölve volt, bár a befutó végül nem ő, hanem a Wall-E lett. Nem is szaporítom tovább a szót, csapjunk a lecsóba.

A 'film' első, és legszembeötlőbb része az animáció. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem egyértelműen lenyűgözött, szerintem nagyon szépet alkottak a fiúk (meg a lányok) a képi világgal. Igaz, én nem a 3D-verzióját láttam (ha jól tudom, az is volt), de még így is nagyon elnyerte a tetszésem. Főleg a kicsi Volt, hát az baromi aranyos. :) A felnőtt Volt már annyira nincs a topon, de ő sem olyan csúnya, na. A legnagyobb forma amúgy a filmben a hörcsög, ez nem is kétséges. (A képen láthatjátok őket, nehéz összekeverni)

A bölcsek úgy állítják, hogy az ördög a részletekben lakozik, hát erre a filmre ez nem igaz, itt a kontra kőkeményen megjelenik, mivel a történet egész egyszerűen botrányos. Azok kedvéért, akik nem látták, megpróbálom spoiler-mentesen (bár itt kit érdekel, ha lelőjük a poént?) és röviden felvázolni. Szóval Volt egy szuperkutya, aki fél Texast elsöpri egy ugatással, lézerszemével megolvasztja még a platinát is, egy két tonnás mercit a fülével feldob, és földkörüli pályára állít, stb. Ez igazából még nem is lenne gáz, mert láttunk mi már ennél keményebbet is, megszoktuk a gyerekességet. A probléma akkor kezdődik, amikor az első jelenet végén fél Amerika őket üldözi, Bolt elintézi őket egy szuperugatással, és mit látunk? Ó, igen, csapó, kamerák, bejön a stáb, és ráeszmélünk, hogy itt bizony jól csőbe lettünk húzva, kedvenc kutyánk csak egy ún. celeb, és nem egy szuperkutya, azaz nem lesz itt semmiféle akció, megint 'csak' a való világot fogjuk látni. Nem azt mondom, hogy ebből nem lehet jó sztorit kihozni, de egy átlag néző számára, aki nem igazán várta a filmet, és csak egy-egy képet nézett meg belőle előre, csalódás lehet. Pozitív vagy negatív egyaránt, embere válogatja.

Vicces karaktereket továbbra is tartogat azonban a film, az ügynök és a galambok például haláliak voltak. :) Szóval Volt azt hiszi magáról, hogy ő tényleg szuperkutya, és amikor egy kisebb baleset okán kikerül a nagy k-betűs életbe, szép lassan rádöbben, hogy ő is csak átlagos kutya, aki szalad a bot után, ha eldobják, és néha még meg is éhezik, daaamn... A film igazából egy nagyon sematikus témát dolgoz fel, a kutya New York-ból el kell jusson Los Angeles-be, egy macska (teljesen fölösleges karakter volt, nem értettem, hogy ő miért kellett az egész filmbe) és egy hörcsög társaságában. Körülbelül tízpercenként van egy poén, és még ritkábban egy kis akció, de összességében lapos és unalmas. Nincs mit tenni, ez van, ha jó animációs filmet akarsz, akkor inkább a tavalyi Kung-Fu Pandát vedd le a polcról. Egy viszonylag viccesebb idézettel zárom soraim:

Bolt: What is this red liquid coming from my paw?
Mittens: It's called blood, hero!
Bolt: Do I need it?
Mittens: Yes, so if you want to keep it inside your body, where it belongs, you should stop jumping off trucks doing eighty on the interstate!

Volt pontozás

Igazából két karakter miatt néztem végig az egészet, az egyik Bolt, a másik pedig a hörcsög volt. A sztori unalmas, sok szereplő fölösleges, ellenben az animáció szépen sikerült. Ha mindezeket összevetem, egy erős 6-ost megérdemel, de jónak semmiféleképpen sem nevezném. 6/10.

Szevasztok olvasók!

Folytatódik a maratoni posztolás a heti premierekkel - ahogy azt már a hagyomány megköveteli. A mozik e heti kínálata:

Hajrá boldogság! - angol vígjáték, 118 perc: Történet egy full optimista emberről, akinek ellopják a biciklijét, és ez arra motiválja őt, hogy megtanuljon vezetni. Igencsak érdekes.

Largo Winch - Az örökös - francia kalandfilm, 106 perc: Hajsza egy örökség után francia módra. Taxi 16+ kivitelben.

Dobd be magad! - amerikai filmdráma, 90 perc: Egy indiai lány, aki könyvelőként dolgozik, viszont nagy álma, hogy táncolhasson. Vajon összejön neki?

Watchmen - Az őrzők - angol-amerikai-kanadai akciófilm, 163 perc: képregény-adoptáció hollywoodi kivitelezéssel, ígéretes képekkel, kiöregedett szuperhősökkel. Kell ennél több? :)

Erre a hétre ennyi jutott, a Watchmen-t mindenféleképpen moziban kell elkövetni, a többi ráér majd DVD-n.

vasmajom

Szevasztok olvasók!

Elnézést a hosszú, poszt nélküli időszakért, de most megpróbálom bepótolni, ma terveim szerint három bejegyzést rakok fel az oldalra. Íme az első:

A legtöbb blognak van(nak) társoldala(i), így mi is beállunk a sorba és hirdetünk jól, hogy nőjjön a nézettsége. :) A blog témája a mostanában méltán leghíresebb játék, a WOW. Az oldalt egy haverom készíti, és szerintem (bár én nem játszom) színvonalas írásokat olvashatnak a témában érintettek. Akinek felkeltette az érdeklődését, az oldalt 

>>>ITT<<<

találja meg. Kellemes böngészést, jó játékot kívánok:

vasmajom

Szevasztok olvasók!

És igen, eljött, amire már régóta vártunk, a február 22 éjszaka, lezajlott a filmes világ legjelentősebb rendezvénye az Oscar-díjátadó 'személyében'. A rendezvényről annyit, hogy a megszokottol eltérően nem Jon Stewart volt a házigazda, hanem Hugh Jackman ausztrál színész (X-Men sorozat, The Prestige), illetve a hollywoodi Kodak Filmszínházban zajlott le a rangos esemény. Két csalódásról is beszélhetünk idén, az egyik a Curious Case of Benjamin Button, míg a másik a Slumdog Millionaire. Az előbbi egy igen negatív csalódás lehetett a filmrajongók számára, mert a 13 jelöléséből mindössze hármat sikerült értékesítenie, míg ezutóbbinak 8 aranyszobrocskát sikerült elhappolnia vetélytársai elől - teljesen érthető módon. A továbbiakért lapozz. :)

Ez érdekel ->

Szevasztok olvasók!

Rég jelentkeztem, bocsánat, zűrös időszak áll a hátam mögött. Nem is szaporítom a szót, mint már megszokhattátok, az eheti premierek, az előző heti gyenge felhozatalhoz képest (mennyiségben legalábbis) sokkal nagyobb repertoárral:

Nem kellesz eléggé - amerikai-német vígjáték, 129 perc: aszongyahogy tucatvígjáték... köszike :)

Akaratlanul - svéd dráma, 98 perc: egy dráma a mindennapok rossz döntéseiről több kis történeten keresztül

Hét élet - amerikai dráma, 123 perc: ugyancsak dráma, egy férfiről, aki megváltoztatja hét ember életét. Kicsit sematikus, kicsit elhasznált, de Will Smith a Pursuit for Happyness-ben is megható volt, meglátjuk :)

Kutyaszálló - amerikai vígjáték, 100 perc: Hotel kutyáknak... Jézusom!

Milk - amerikai életrajzi dráma, 128 perc: Harvey Milk, a homokos köztisztviselő élete és viszontagságai. Olvastam róla jót, rosszat egyaránt, lehet, hogy megnézzük.

Véres Valentin 3D - amerikai horror: igen, az első háromdés horror, de állítólag elég harmatosan gyenge történettel... én azért a látványért megnézem :)

A világ nagy és a megváltás a sarkon ólálkodik - bolgár-német-szlovák-magyar filmdráma, 105 perc: európai film, amiből keveset kapunk mostanában, és még az elrettentő címe ellenére is megér másfél órát szerintünk.

Tehát kellemes hetet, sűrű mozilátogatást: vasmajom

Szevasztok olvasók!

Akkor egy kis matek. Adjuk össze a Halálfutamot és a Battle Royale-t. Most vegyük el a kocsikat. Meg is kaptuk mai posztunk témáját, a Halálraítélt (The Condemned) című halivudi szuperprodukciót. A film a Lionsgate/WWE koalíció gondozásában látott napvilágot 2007-ben, ami bizakodásra adhat okot a társaságok előző filmjeit tekintve.

A film elején rabokat gyűjtenek össze (szám szerint tizet), hogy aztán egy szigetre vigyék őket, ahol jól megverekednek, ezt a nagyvilág az interneten keresztül nézheti $50 ellenében, és aztán a 'Last-Man-Standing' hazamehet, illetve az egyezség szerint kap egy nagy kalap pénzt is. Ismerős, ugye? Az elmúlt pár évben nem egy ilyen filmet kaptunk, ahol a betegebb lelkű nézők élő adásban nézhetik a gyilkosságokat (Halálfutam, Gyilkosság Online, stb). Szóval összeszednek egy elég vegyes izzadság- és tesztoszteronszagú társaságot, a világ legdurvább halálraítélt bűnözői közül. Direkt a nagydarab bunyósokra utaznak, mert ugye a show akkor lesz érdekes, izgalmas, és eladható. Ilyen hústornyokból kapunk is nyolcat, nagyobbnál nagyobbak, de a társaság másik két tagja két, úgy hozzávetőlegesen negyvenkilós nagymellű csaj. Ezen egy kicsit ledöbbentem, de sebaj, kell ilyen is ugye, mégse érezzék magukat egyedül a fiúk. :) Szóval együtt van a szedett-vedett csapat, a sziget bekamerázva, a bankkártyák beélesítve és elkezdődik az akció.

Ami nem is áll le úgy a film ötvenedik percéig. Komolyan. Egy hullámvölgy sincs benne, egy percre sem ül le a film, tömény feszengés telepedik a nézők nyakára. Mivel az anyag elég vastag büdzséből készült, a készítők adtak a külcsínre (sokkal inkább, mint a belbecsre), így a robbanások, a CGI eszméletlenül jól sikerültek, illetve a zenék is nagyon ott voltak (csak, hogy egy pár előadót említsünk: Nickelback, Prodigy, Spiderbait, Egypt Central). A film végig simán játszódhatott volna a szigeten, esetleg még egy pár karakterrel lehetett volna bővíteni a történetet, de nem, muszáj volt belekeverni az FBI-t. (Akik mellesleg nem tesznek semmit) Egyszerűen hihetetlen csalódás volt, amikor az egyik pillanatban még szinte érezük a sziget párás levegőjét, kiélesednek az érzékeink a ránk leselkedő veszély miatt, akkor hirtelen megjelenik a jenki fánkzabálók kis kockairodája, és meghallgathatjuk az egyik bűnözőnk életrajzát. Kiábrándító. Az adás stábját mellesleg nagyon jól sikerült összeválogatni, legalább olyan vegyes a banda, mint a 'játékosok'. Van egy ambíciózus és arrogáns főnök, akinek legszívesebben már a film első pár percében bemosnál egyet, ott van a barátnője, akinek már elege van az egészből, kapunk még egy kövér és befolyásolható informatikust, meg egy aranyos csajt, aki úgymond a film (a rendes film, és a film-beli-film is :)) zenéjéért felelős. Egyvalamit emmellett nagyon jól eltaláltak a készítők, az pedig a jellemformálódás. Az tény, hogy egy másfél órás filmben nem lehet rendes jellemfejlődést, illetve csökkenést ábrázolni, és látszott, hogy ezzel ők sem próbálkoznak. Sokkal inkább az ember állatias, ösztöni oldalát mutatják be, ami egy kicsit megrendítően hat a film végén. Mint már említettem, a történet eléggé a Battle Royale-ra (írás az oldalon, Rókusz tollából) hajaz, de hogy ilyen pofátlanul lekoppintsák a végét, az hajmeresztő. Aki olvasta a könyvet, az nyílván tudja, hogy az oldalak tetején van egy kis 'számláló', ami a pillanatnyilag élő játékosok számát mutatja meg. A könyv vége felé ez így néz ki: 4>3>1>2. Ha ez a film készült volna hamarabb, akkor még talán új ötletként hat, és katarzishelyzetet alakít ki, de amennyire izgalmas a film első fele, annyira gyengén sikerült a második. A szereplőket még nem említettem meg, de azt hiszem, ezt ki is hagynám, csak nézzétek meg a következő képet. Na ilyenből tíz. Okés, a csajoknak nincs bajszuk.

Emmellett, ahogy azt a nyugati filmeknél már megszokhattuk, megjelenik a 'Semmi-sem-fáj' szindróma. Szerintem mindenki tudja, hogy miről beszélek, illetve azt sem tartom túl hihetőnek, hogy ha valaki kilenc másik őrült bűnözővel kerül egy szigetre, teljesen racionálisan végig tudja gondolni minden cselekedetét. A film ennek ellenére az átlag nézőnek kellemes két órás szórakozást fog jelenteni, ahogy azt nekem is tette (főleg Vinnie Jones, aki egy nagy rohadékot alakít ebben a filmben, de minden mozdulatát élveztem, illetve egy 150-kilós ember szájából azt hallani, hogy 'Csüccs!', felemelő :D). Kedvenc idézetem ebben a filmben nem nagyon volt, így hát jöhet a pontozás.

The Condemned pontozás

Nehéz dolgom van ezzel a filmmel ilyen téren, mert ugyan tudom, hogy elég sablonos, és gyenge sztorija van, jól szórakoztam azalatt a két óra alatt, amíg a képernyőt néztem, így 5 pontnál rosszabbat biztos nem kap tőlem, de nem egy maradandó élmény, ún. egyszer elmegy. Ha más tucatvígjátékok is megkapták a hat pontot, ezt az értékelést itt is reálisnak tartom. 6/10

További szép napot: vasmajom

Szevasztok olvasók!

Megint egy esti posztot kaptok, de garantálom, hogy egy minőségi írást olvashattok. A cikket 'Naz' nevű barátunk (és remélhetőleg leendő társszerkesztőnk) ütötte össze a Szabadság útjai (Revolutionary Road, 2008) című filmről, nem is akárhogy :) Jó szórakozást!

Ha egy filmet a színészék alakítása és a stáb munkája okán is elismer a filmes szakma, akkor az mindenképpen érdemes az egyszeri – vagy többszöri – mozi néző figyelmére. A szabadság útjai című 2008-as Sam Mendes-rendezés (Amerikai szépség; Bőrnyakúak) ilyen film. A női főszereplő, Kate Winslet Golden Globe-ot nyert a legjobb drámai színésznő kategóriában, az egyik legfontosabb mellékszerepet játszó Michael Shannon pedig egy jelöléssel várhatja a február végi Oscar-gálát. Az ő eredményeik mellett a rendező is Golden Globe-jelölést kapott: összességében elmondhatjuk, hogy a film inkább a Golden Globe-ot odaítélő Hollywood-i Külföldi Újságírók Szövetkezetét nyűgözte le, az Akadémiát kevésbé. Ez persze semmit nem von le az értékéből.

A történet egy egyszerű házaspár, Frank (Leonardo DiCaprio) és April Wheeler (Kate Winslet) ugyanolyan egyszerű életét mutatja be. Házasságuk azonban csak a szomszédok számára tűnik olyan szokványosnak: valójában mindketten egy olyan generáció tagjai, mely több akar lenni annál, ami. Frank és April egy bárban ismerkedtek meg, még valamikor az ötvenes években. April ekkor éppen nagy álma teljesítésén dolgozott: színésznő szeretett volna lenni, ám első darabja katasztrofális bukás lett. A néző itt kapcsolódik be az események folyásába. April a kudarctól fűtve nagy veszekedésbe keveredik Frankkel. Ez a veszekedés adja meg a film alaphangulatát, hogy aztán közel két órán keresztül hatása alá vonjon.

 Persze ettől még nem fog minden ember a mozikba rohanni, mondván: úgy meg szeretném nézni ezt a drámát! Nem is fogja minden ember helyén kezelni a vásznon látott képsorokat. Azok azonban, akiket már valaha is hatalmába kerített az az érzés, hogy kilógnak a világból, illetve, hogy többre képesek, többre vihetnék annál, mint amik; na ők fogják átérezni a szereplők szenvedéseit. Az álmok hajszolása ugyanis nem mindig vezet valahová, ez akkor tudatosul a házaspárban, mikor gyerekük születése előtt házat keresnek maguknak (a puzzle-nak ezt a darabját, más elemekhez hasonlóan, flashbacken ismerjük meg). A ház a Revolutionary Road-on van. Innen a film címe: rímel a szereplők lelkiállapotára, gondolataikra.

A néző igazából azt kapja, amire számíthat. A dráma nem fejeződhet be összeomlás nélkül.A vég, melyre már kezdettől fogva számíthatunk, mégis viszonylagos arculcsapásként érkezik az azt megelőző másfél óra után. Előtt ugyanis az alkotók felkínálnak nekünk, nézőknek, egy pozitív végkicsengésű megoldást is. Ez a lehetőség azonban olyan gyorsan tovább is tűnik, amilyen gyorsan jött.

A film egyik legerősebb pontja a színészi alakítás, illetve a képiség. Kate Winslet a lázadó April-ként meggyőző, vele együtt érzünk, azonosulni azonban még sem tudunk a férje által szociopatáként jellemzett nővel. És ez így van jól. (Aki eredetiben nézi filmet, az hallgathatja Kate eredeti hangját: meglepően férfias, érdes.) A másik kiemelkedő alakítás Michael Shannon nevéhez fűződik. Ő játssza a skizofrén matematikus (!) szomszédot. Szerepe szerint leginkább a két főszereplő lelkiismereteként működik, amolyan Gollamosan (legalább olyan tenyérbemászóan). Leo pedig igazából kevesebb szerephez jut Kate mellett, de ő is hiteles a hétköznapi életét időközben elfogadó férjként… A sztori fontos eleme a háttér a szürke hatvanas évek. Ezt az operatőr, kissé halványabb, gyengébb színekkel jelenítette meg, míg a múltidéző flashbackek élénkebb színekben pompáznak (főleg a Revolutionary Road füve). Az élénk, illetve a halvány közötti kontraszt jól érzékelteti az időben váltakozást, és az film legemlékezetesebb jelenete is a színeknek köszönhetően válik azzá. April abortuszt hajt végre saját magán. Mielőtt megtenné, felhívja szomszédját, s gyerekeinek üzenteti, hogy szereti őket: a különleges mégis az, hogy ezt nem mondja ki. Nem mondja ki, hogy szereti őket. A gyerekek mellékesek a filmben, csak visszahúzó erőként jelennek meg néha. Az abortusz megtörténte után April-t látjuk hátulról a nappaliban. Szoknyáján nagy vérfolt, és cseppek csöppenek a szőnyegre is. A színtelen képen megjelenik az élénk vörös. Emlékezetes kép. 

A szabadság útjai pontozás

Olyan film ez, amelyet a színészi alakítások miatt érdemes megnézni. Azok miatt ugyanis érdemes végigülni a két órát a moziban, vagy otthon a kanapén. Mögöttük persze a történet sem marad el, bár tény, hogy megfelelő hangulatot igényel a befogadás. Mindent összevetve A szabadság útjai színvonalas dráma, 10-ből 8 pont reális értékelés.

Ugyan a filmet nem láttam, elég jól ismerem Naz-t ahhoz, hogy hihessek az értékelésének. Köszönjük a publikálást, többi írását is szeretettel várjuk. Tisztelettel:

vasmajom

Szevasztok olvasók!

Az előző héten elkezdett hagyományt folytatva, a mostani premierekről tudósítanék. Előre leszögezném, hogy nem leszünk eleresztve filmekkel, a 2 nap mindössze három új néznivalót tartogat a mozilátogatók számára. Annyiban lesz rendhagyó ez a hetünk, hogy pénteken, azaz 20-án (mellesleg a szülinapom :P) is lesz egy premierünk, nem is akármilyen :)

Papírkutyák - magyar vígjáték: egy magyar film két kárpátaljai bűnözőről, akik a börtönbe kerülnek... lehet ebből jót is talán....

Valkűr - amerikai-német dráma: Hitler elleni merénylet Tom Cruise-zal amerikai és német szemszögből. Valamikor majd DVD-n.

Slumdog Millionaire - angol-amerikai krimi: India, nyomornegyed, egy értelmes srác a Legyen Ön Is Milliomosban, noname színészek, csodálatos zene, 10 Oscar-jelölés... Kötelező! :)

Szevasztok olvasók!

Egyik, mostanában favorit filmemről kaptam most egy - már beígért - írást, a már általatok is ismert (és szeretett) Rókusz társszerkesztőnktől. Íme:

Jó ez a kérdés? Ez statikus? Ha belegondolunk egy kicsit, akkor az a válasz, hogy nem... Minden ember minden egyes pillanatban mást gondol erről. De mi van, ha az embernek nincs választása? Megszületik a kőkorszakban, és már több mint Tizennégyezer éves?

Hát az igazat megvallva nem kívánnék senkinek ilyen életet... De tegyük fel, hogy az emberi test megtanulja magát tökéletesen méregteleníteni, és nem látszik? Mindössze 35 évesnek tűnünk, miközben tizennégy évezred a hátunk mögött áll? És mit gondolnak a többiek? Félnek? Irigyek? Mit tudhatunk erről, és igaz-e mindez?

 Többek közt ezek a mozgatórugói a Jerome Bixby által megalkotott "Az őslakó" című filmnek (Jerome Bixby's The man from Earth (2007.))
A film Jerome Bixby utolsó alkotása volt, amit halála előtt, 1998-ban fejezett be. Fia vezető producer szerepet vállalt a forgatáson, és 2007-ben megalkották a forgatókönyv film verzióját. Rövid (csupán 88 perces) filmünk nem nagy cselekménnyel, viszont annál szabadabb gondolatokkal rendelkezik. Pár nagy cég igencsak megtanulhatná, hogy a jó filmek nem a speciális effektektől függenek. A szerény, mindössze $200,000-os keret, amiből a filmet kihozták mondhatni nevetségesen alacsony. Viszont nagyon szép példa, hogy lehet a legkevesebb pénzből a legnagyobb filmet alkotni.

A filmünk John Oldman-ről (David Lee Smith) szól... Ez egy olyan film ahol a nevek is beszélnek, s mint láthatjuk, John is érdekesen alkotta saját nevét... tükrözve kicsit igazi énjét... Szóval John épp elköltözik a környékről, ahol lakott, amikor kedves barátai eljönnek hozzá egy utolsó búcsúra... John Beinvitája őket a szobába, majd:

"-Egy évtizednyi professzorság után megkaptad volna a tanszék-vezetést.
-Tíz év alatt egy napot sem öregedett. A tanszéken dolgozó nők bármit megadnának a titkodért..."

Egy furcsa de érdekes párbeszéd, és egy megtalált prehisztorikus kőszerszám mindenki fantáziáját beindítja, és elindul a játék

"Föltehetnék egy ostoba kérdést?"
                                                                         /John/

Majd a csupa doktorált tanárok (régész, keresztény-irodalmát és egy antropológus) és pár ismerőse előtt elkezdi kifejteni, hogy mi lenne, ha létezne valaki, aki Cro-Magnon-i és még él...
Ebből a történetből elindul egy játék, majd szépen lassan ráterelődik a gyanú John-ra, hogy tulajdonképpen magáról beszél. Hosszas biológiai vita után befut a történet másik "főbb" szereplője, Dr. Gruber, és beszáll a játékba.

Hosszasan kitárgyalják a prehisztorikus, és az azt követő pár-ezer év történéseit John szemszögéből, majd elkanyarodnak a teológia felé... Azt állítja, találkozott Buddhával, majd hogy az Újszövetség nem más, mint a Keleti tanok átadásából jövő nagy Jézus Krisztus imádat, majd kiderül hogy John nem más, mint maga Krisztus, legalábbis az állítása szerint... Itt egy kicsit eldurvul a játék... félbe is szakad, és egy hatalmas katarzis áll a tetőpontban, amit nem fogok lelőni azok előtt, akik még nem látták volna a kis költségvetésű gyöngyszemet.

Jerome Bixby's The Man from Earth pontozás

Összességében a valaha legjobb írt elgondolkodtató dráma... Kis költségvetés, mindössze nyolc szereplő és három statiszta a filmben, mégis sokkal élvezhetőbb, mint bármelyik százmilliós költségvetésű gagyi akciófilm. A műfaja tökéletes, és számomra a film a Tizes skálán nagyon is megérdemli a maximumot. 10/10.

        Rokusz

A film szerintem is fantasztikus, Richard Schenkman (a rendező) mert és nyert (esetleg egy jobb filmzenészt kereshetett volna :S). Ha nagyot nem is kaszált ezzel az alkotásával, letett valamit az asztalra, az utókor emlékezni fog rá. Meg Bixbyre is. Köszönjük nekik. :) vasmajom

Szevasztok olvasók! (akik templombajárás helyett is a blogot nézegetitek, dádá lesz :P)

Ma egy idegen írást olvashattok el a 40 éves szűz című filmről, ami a New York-állambeli New Yorktól megközelítőleg 13.000 kilométerre, a magyarországi Budapesten született, Zalán nevű olvasónk gondozásában. Jó szórakozást hozzá! - vm.

Manapság minden második hónapban kijön egy film az ”Apatow-gyárból”. Vannak nagyon jól és vannak kevésbé jól sikerültek.  (Általában a legjobbak, amit maga a „mester” rendezett) Egyik első rendezése a zseniális 40 éves szűz, Steve Carell áttörése. (a csaj is szűz? mert akkor érthető :P - vm.) A negyven éves Andy Stitzer (Steve Carrell, őt utoljára a Get Smart-ban láthattuk, ami elég gyengére sikeredett) elégedett az életével. Van egy kellemes munkája, akciófigurákat gyüjt, de van egy dolog, ami nem nagyon (nagyon nem! - vm.) jött még össze neki! Andy ugyanis szűz. Kedves kollégái összefognak megsegítésére, és elhatározzák hogy szereznek neki egy nőt! A probléma csak akkor jön, amikor belép Andy életébe a szerelem Trish (Catherine Keener - 8MM?) képében….

Kollégák szerepében is vicces figurákat találunk: ott van az amerikában mára már szupersztár státuszt elérő és általam is nagyon kedvelt Seth Rogen (Ananász Expressz, Felkoppintva). És ott van még Paul Rudd (Felkoppintva) is. A filmet persze Carell viszi el a hátán, de csajfronton is erős a film. Leslie Mann és Elizabeth Banks aranyosan vicces, Catherine Keener kellemesen bájos.
A film hamar beindul, és egy-két kínos pillanattól eltekintve végig garantált a sírva röhögés (a jelenet, melyben Andy mellszőrzetét gyantázzák, zseniális! (kép lentebb - vm.)) Rengeteg poén, beszólás marad meg a film megtekintése után hónapokkal is. Nehezen lehetne kiválasztani a legjobbakat a fent említett mellett, így hát ezzel nem is próbálkozom.Apatow telibe talált (akárcsak a ’Felkoppintva!’ című filmmel).  Egyetlen negatívum talán a legeslegvége amikor is mindenki dalra fakad. Egy csöppet kínos. De azért még az is élvezhető.

Na ja, amikor egy film a maga első hétvégi 21 millió dollárt meghaladó bevételével, amiben egy felnőtt férfi a reggeli merevedése okán arcon vizeli magát, ezzel csuklóból lenyomja a Ron Howard fémjelezte A remény bajnoka, vagy A sziget című szuperprodukciókat, ott már érdemes elgondolkodni néhány dolgon.

A filmet a kritikusok és a nagyközönség is kedvezően fogadták. Az IMDb 7.5 pontja is kedvező, de a rottentomatoes  84%-a az igazán kellemes meglepetés. Nem kérdéses, 2005 legjobb vígjátékával van dolgunk, amely végig röhögésre késztet! Ez az a tipikus film, amit minden fiatalnak látnia kell. Másfél óra tömör gyönyör! (nem ismered még ennek a szónak a jelentését, látom :) - vm.)

A 40 éves szűz pontozás

A film abszolút megérdemel minden dicséretet, az arcbavizelős poén pedig plusz egy pontot a többiről nem is  beszélve. Szóval a vége és a műfaja miatt ’csak’ 9/10 vígjátékok között azonban 10/10 lenne. Ez olyan mint a Volt, TUTI FRANKÓ.

Köszönjük az írást Zalánnak, további kellemes napot: vasmajom

Szevasztok olvasók!

Mint már észrevehettétek, a régi fehér+grey swirl fejléchez képest egy nagyon komoly headert kapott az oldal, amiért nagy köszönettel tartozom Knightheadnek (header, höhö :P). Lehet kommentelni, hogy kinek miért tetszik/nem tetszik. :)

Üdvözlettel: vasmajom

Szevasztok olvasók!

Ma két filmet láttam, de ekkora kontrasztot, még ha akartam volna, se tudtam volna összehozni, mivel az egyik film az Equilibrium (2002 - Christian Bale főszereplésével) volt, míg a másik a Benjamin Button különös élete, amit a hazai mozik február 5-én kezdtek el vetíteni. A kontraszt-élmény átélését azt támasztja alá, hogy, míg az előbbi filmben egy antiutópiát, egy száz százalékig érzelemmentes világot ábrázolnak a készítők (mellesleg szerintem zseniálisan, írás várható róla), addig az utóbbi érzelmek játéka, mind a 166 perce élmény. Igen, közel három órás a film. És felkavaró. Megható. Felemelő. Boldog. Elkeseredett. Zseniális.

Egyszerűen hihetetlen filmélmény, amilyenből a Slumdog Millionaire-től eltekintve nem kaptunk sokat mostanság. A filmet olyan nevek fémjelzik, mint Brad Pitt, Cate Blanchett, illetve a rendezői székben David Fincher, míg az asztal mögött Eric Roth segített a film vászonravetésében. Mindig is bennem volt az az érzés, hogy a mozival lehet csodát művelni, de eddig igazi példát nem láttam még rá. Ez az volt. A Benjamin Button különös élete, ha úgy nézzük egy mese. Egy nagy mese, amit így kellett elmesélni a világnak. Mert ennek a filmnek a gerince a narráció, és persze a látvány. A történet egy emberi nagy K betűs életet mutat be, elejétől a végéig. Vagy végétől az elejéig. A lényeg az, hogy fordítva. Nem, nem fejjel lefelé.

Szóval a címszereplő Benjamin egy ráncos, aszott csecsemőként jön a világra a világháború befejeződése után. Mivel az apja Isten csapásának tekinti ezt, a fiút (vagy bácsit) egy hotel lépcsőjén hagyja, innen követjük nyomon, hogy mi minden történik vele. Persze furcsa életében megismerkedik a halállal, a szerelemmel, és cakkumpakk az egész világgal. Más cikkekben talán lehúztam a hollywoodiságot, de ebben a filmben nagyon sokat nyom a latban az a grafikai munka, amit tető alá hoztak. Pitt öregkori 'maszkja' csodálatosan van kivitelezve, a film első másfél órájában látható környezet ugyancsak tökéletesen lett ábrázolva. Ha valaki egy pörgős, cselekménydús filmre vágyik, szerintem ne ezt válassza. Lehet, hogy a három óra soknak tűnik, de ha a többi, mondjuk 2 órás példányra gondolunk, a nyolcvan év cselekménye soknak tűnik. De nem, nem kifejezetten az. Minden szál szépen, komótosan ki van dolgozva, csakúgy mint a mesékben. A főszereplők játéka ragyogó, a film monumentalitásával nagyszerű párosítást alkotva ezzel. Katarzisról igazából e film esetén nem beszélhetünk, mivel már a kezdésnél mindnyájan tudjuk, hogy hogyan is fog végződni az egész történet. És ez nem 'boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltak' típusú befejezés. Azonban sok kis történetet vázolnak fel előttünk, és így - viszonylag - sok érzelmi tetőpont van ebben a filmben, több más alkotással szemben. (komolyan, többször éreztem a torkomban a szívem, mint ahányszor a popcornos zacsiba nyúltam) Ha visszalapoztok az Oscar-díjas bejegyzéshez, láthatjátok, hogy ennek a filmnek nem egy jelölése van, ami most már számomra is világos, mint a nap, hiszen tényleg nem egy mindennapi műről beszélünk.

"Néhány ember azért született, hogy a folyó partján üldögéljen,

Néhányan azért, hogy megcsaphassa őket a villám,

Néhányuknak jó érzéke van a zenéhez,

Vannak akik művészek.

Vannak akik úsznak.

Vannak akik értenek a gombokhoz.

Néhányan színészek.

Néhányan pedig anyák.

És vannak akik ...táncolnak." - Benjamin Button

Benjamin Button különös élete pontozás

Gondolom, mindannyiótok számára nyílvánvalóvá vált olvasás alatt, hogy ez a film a 10 pontból mind a 10-et magáénak tudhatja. Ritka az ilyen film, pedig igazán nem kéne az legyen. Nagy film, nagy színészekkel, és így nagy pontszámmal. Köszönöm az élményt mindenkinek aki hozzájárult a film elkészüléséhez. Egyszerűen nagyszerű, 10/10. És a plakát is mekkora már ezzel a tükrözéssel. :O

P.S.: A film alapjául szolgáló pár oldalas novella F. Scott Fitzgerald tollából angolul tudóknak ITT olvasható el.

Kellemes filmnézést kívánok: vasmajom

Szevasztok olvasók!

A mai betevőtöket ugyancsak egy idegen írásból fogjátok meríteni, amit egy jó öreg barátom, pontosabban Rókusz hozott fedél alá ma. (Szegény betegeskedik, nincs jobb dolga otthon, egyedül :P) Jó szórakozást kívánok hozzá, Rókusznak pedig további kellemes munkát a blogon. :)

Üdvözlök mindenkit. Rókusz vagyok... mostantól nagy valószínűséggel elkezdek én is a kritikák írásának mezejére lépni, repertoáromban megtalálható sok könyv-adaptáció, és animációs filmek tömkelege... Szeretek mindent, ami szórakoztató, vagy elgondolkodtató, legyen az horrortól a rajzfilmeken át, akár dokumentumfilm. Barátunk, vasmajom már írt a Beugróról, aminek én is lelkes híve vagyok, ajánlom nektek...

Hát miről is fog szólni az elkövetkező pár bejegyzés, kritika tőlem? Mindenek előtt szeretnék fényt vetni egy könyvre, és annak filmes, nem igazán tökéletes remakejére, ami nem más mint Takami Kósun: Battle Royale című könyvéből alkotott Battle Royale (2000) (eredeti címén Batoru Rowaiaru – vm.). A film a 2000-ben tartott Japán filmfesztiválon 3 nagydíjat kapott, illetve elnyerte a közönségdíjat is, emmellett 2001-ben kapott Kék Szalagot. Rögtön kettőt. (ja, meg csipkebokor-vesszőt, de abból csak egy volt raktáron :( – vm.)

Mi is a Battle Royale? Egy "sport”, ha szabad így fogalmazni... Könyvünkben megírva minden évben a harmadikos középiskolások közül a Keleti Ázsiai Birodalomban kiválasztanak 50 osztályt, akiknek egy feladata lesz aznaptól fogva: megölni a saját osztálytársaikat. Hát igen, nem lehet egy kellemes érzés arra ébredni, hogy meg kell ölni mindenkit, akivel jóban vagy... és itt mindenki arra gondolhatna, hogy minek tegyék meg? Hát vannak szabályok, amik arra ösztönzik a sok 14-15 éves gyereket, hogy egymásnak ugorjanak... Ezek közül a legfontosabb: az utolsó, aki nyer, hazamehet.

Innen indul mindkét sztorink, kis-kis eltérésekkel. Az a véleményem, hogy a film nagyon jó, és könnyen fogyasztható egészen addig, amíg el nem olvassa az ember a könyvet... Látszik, hogy ennek a filmnek is (mint minden könyv-adaptációnak), az a hibája, hogy az akciódús részek nagyon ki vannak emelve, elvégtére mégsem lehet csak a gondolatokból filmet készíteni... Ennek ellenére sikerült a Japán forgatócsoportnak egy nagyon jó sztorit összedobni Nanahara Shuja ku (Tatsuya Fujiwara) főszereplésével, akinek a barátja még kezdéskor meghal, amikor ő megfogadja, hogy barátja egyetlen szerelmét, Nakagava Noriko szant (Aki Maeda) megmenti... A Film igen sok fordulatot tartalmaz, nem fogok lelőni semmi poént nektek előre... Aki szereti a kissé véres, 18-as karikás B-kategóriás (egyezzünk meg egy C alában :P – vm.) horrorfilmeket, azoknak ajánlom, akik viszont olvasták a könyvet, ne nagyon nézzék meg... hiába tud Fukasaku (miért, tud? – vm.) jó filmet rendezni, ha a forgatókönyv nincs rendesen megírva egy könyvből...

Battle Royale pontozás

Mindent összevetve a film a könyv nélkül nem rossz, habár a japánok 2000-ben nem nagyon adtak sok pénzt ki a vizuális effektekre, ami egy horrorfilmben igencsak jellemző... Ha a könyvet nem vesszük alapul, akkor 7/10-es, de mivel én olvastam a könyvet is, így csak szerény 5 pontra tudom értékelni...

a szerkesztő kommentje:

Gratulálok a cikkhez, szerintem nagyon jó lett, és a filmre én sem adtam volna többet 5 pontnál… najó, kevesebbet se :P. Viszont ez a sok hülye japán név. Jó, hogy ilyen gyorsan pusztult a férgese, nem kellett sokat szarakodni a megjegyzésükkel :)

Üdv. Rókusz

Szevasztok olvasók!

Tudom, hogy ez egy filmes blog, de egy sorozatot feltétlen meg kell említsek, ugyanis számomra nem közömbös a színjátszás, és ez a műsor elég egyedi, és kellemes szórakozást jelent a sok más alacsony színvonalú szörnyűség között. Remélem, senkinek nem kell bemutatni a Beugró című műsort. Ha mégis, akkor, íme: A Beugró egy improvizációs színjátszó műsor négy hivatásos színész közreműködésével, név szerint: Pokorny Lia, Rudolf Péter, Kálloy Molnár Péter és Szabó Győző. A műsort Novák Péter vezeti, szellemes beszólásaival minden részt feledhetetlenné téve. A Vidámszínpadon rögzített sorozat improvizációs, azaz rögtönzéses játékokon alapul, vannak kategóriák (zsebszöveg, rájátszás, kétlövetű stb.), és ezek a címek talán még mondhatnak is valamit azoknak, akik a fél fiatalkorukat nem a számítógép előtt töltötték.

Többet lehetne mondani, mást nem, a műsor egy nagyon kellemes kis sziget a mai televíziós szolgáltatás óceánjában. A műsort az M1, M2, és a Comedy Central TV-csatornák vetítik (az M1 és 2 elég késői időpontokban, a Comedy Central egy nap többször is) Ha valaki egy 50-perces könnyed kikapcsolódásra vágyik, és jó humorérzékkel rendelkezik, annak ezt a műsort feltétlenül ajánlom, illetve megéri megnézni a Beugró oldalát is, sok régebbi videó és információ felkerült már. Én ezzel az ajánlással kívánok jó éjszakát az olvasóknak, holnap találkozunk! :)

Novák: Ha és amennyiben az 'Elfordítás' helyzetgyakorlatban szerepel a mikulás, az finnül fog beszélni és Szabó Győző alakítja majd. :)

Kálloy: Nemtoom, hogy jön ide, de a vízhűtéses órákat javasolja... aha, a svájciakat :)

Jó szórakozást! - vasmajom

...hogy maradtam harminc évig édesAnyám nyakán?

Szevasztok olvasók!

Ma a Failure to Launch című 2006-os romantikus vígjáték kerül górcső alá. A film nagy neveket vonultat fel, a főszereplő Tripp szerepében Matthew McConaugheyt láthatjuk, míg Paulát - a bérbarátnőt - Sarah Jessica Parker jeleníti meg a vásznon. Nem elhanyagolható még Zooey Deschanel Kit-je sem (nevét a 'Weeds' című (favorit :P) sorozatból, vagy esetleg újabban a The Happening-ből vagy a Yes Manből ismerhetjük)

Ha a filmet egy szóval kellene jellemeznem, csak a tucatfilm jelző jutna eszembe. (ahogy egy híres ember mondta, az ilyen filmeket már futószalagon gyártják - és igaz :() Szomorú, kedves Hölgyeim és Uraim, de így van. Ha nem jelenik meg minden második premiernapon (gyk. csütörtökön) egy ilyen film, akkor kutya legyek és ugassak. Nagyvonalakban a történet: kapunk az arcunkba egy 35 éves tagot, aki még mindig a szülei házában lakik, akik ezt nem nézik jó szemmel és megpróbálják kirobbantani onnan. (Nem ennyire drasztikusan, de na...) A pasi helyes, gazdag, jó melója van, jópofa, szóval igazi nyálvígjáték-főszereplő. A barátnőit úgy cserélgeti, mint más az alsógatyáját, de a boldogságot valahogy nem találja. A filmre sajnos ez a tömegvígjáték-szindróma végig kihat, a poénok nagyrésze agyonrágott, elhasznált, a karakterek is már tökéletesen ismertek, semmi újat nem mutat fel a nézők számára. A legnagyobb poénokat talán a film állatos részeinél láthattuk (na az büntet!:)), ahol érződött, hogy ugyan az ötlet nem eredeti, de odatették magukat, és megcsinálták úgy, hogy tényleg lehessen rajta röhögni, és ne azon kelljen egy két kínos köhintés-szerűséget elereszteni, hogy 'in flagranti' benyit az apa, vagy valamelyik hősünk megnéz egy oszlopot túl közelről, aminek egy hátas a vége. A film zenéi nagyon jók viszont, itt hasznára vált ez a hollywoodi-tucatfilm dolog, mert e téren mesteri munkát kapunk a készítőktől. Matthew McConaughey mindent beleadott, az ő játéka kifejezetten tetszett, emellett még a szinkronhangját is nagyon jól választották ki. Ennek pont az ellentéte volt Sarah Jessica Parker, akinek ez az ún. 'Girl-Next-Door' stílus nagyon nem állt jól, néha már túl sok volt a hülye vihogásából, és a kutyás-drámás rész is szörnyűre sikerült szerintem.

A film utolsó fél órája borzasztó. Egy lehetetlen ötletből kialakul egy lehetetlen helyzet, amit egy logikátlan, unalmas, és semmitmondó dialógus követ, és ami felteszi a pontot az I-re (hehe, a nagy i-n nincs is pont :P) az egy könnyes-nyálas-taknyos össznépi összeborulás. Pfuj. Ezt a filmet tökéletesen le lehetett volna zárni ott, amikor a srác rájön a stiklire, és kész, vége, pont. Esetleg poénos részekkel kihúzni a játékidőt. De ez... Hogy mégse így zárjam, egy idézet Kittől, ami abban a helyzetben elég mókás volt:

"Hogy is volt az a szabályod, hogy soha nem szexelsz az ügyfeleiddel? Ó, megvan. Soha nem szexelek az ügyfeleimmel." - Kitt

Anyám nyakán pontozás

Bármennyire is lehúzósnak érzitek a cikket, a film nem rossz mondjuk egy első randira, amikor úgyse a film a fontos, vagy pár enyhén illuminált baráttal egy szombat délelőttre, de szerintem elég nagy a téka, hogy egy másik ugyanilyet találj, vagy ne ugyanilyet (utóbbival jobban jársz :)) A jó zenéket, Matthew kellemes játékát tekintve a film 6/10-es.

Ezt a kritikát Nyiminek ajánlom, aki segített a blog elindulásában, jó ötleteket adott, és elvert ma pókerben, mint szódás a lovát. :P

vasmajom

Szevasztok!

Mint láthattátok, kikerült az első idegen írás az oldalra az Aquamarine című filmről. Ha kedvet kaptatok ti is az íráshoz, megismertetnétek magatok a világgal, vagy csak megosztanátok velünk egy filmélményt, esetleg az írásban tudod levezetni fölös energiád, ne habozz! A feladatod az, hogy egy Magyarországon már megjelent filmről a már megszokott módon írj egy kritikát. Ez alatt azt értem, hogy térj ki a film különböző alkotóelemeire (színészek, zene, stb.), illetve a cikket egy pontozással, értékeléssel zárd le. Ha az írás kész, egy Word dokumentumban küldd el a lionheadt@freemail.hu e-mail címre. A megadott címre építő kritikákat és filmötleteket (írásra érdemes filmek címét) is szeretettel várom.

Maradok Tisztelettel: vasmajom

Szevasztok drága olvasók!

Mostani kritikánk az első idegen írás az oldalon. A stílusa egy kicsit furcsa, egy kicsit más. Fogadjátok szeretettel, szerintem a stílus ehhez a filmhez pont passzol. - A szerkesztő (A kis kommentekért előre is elnézést kérek, de kihagyhatatlanok voltak :))

 Először is szeretném közölni az olvasókkal hogy a film egyszeri megnézése pont elég. (Ha nem sok :P - vasmajom) Aki úgy gondolja hogy ez az ő stílusa, az megnézheti bátran többször is, bár én kétlem, hogy lesz ilyen. A film hangulatfokozói a 90-es évek úgymond 'divatzenéi'. A film témája:
Tengerpart, romantika, sellők... varázslat és halfarok... nekem bejönne ez az élet, bár sokan mondanák, hogy csak becsavarodtam.
 

Ez a film leginkább a 10-13 éves lányok figyelmét fogja felkelteni, már abból is kiindulva hogy a H2O (gyk. egy sellős sorozat, 'Egy vízcsepp elég' címen fut a Jetixen - vm.) célközönsége is ez a korosztály volt. Főszereplőnk a bájos és szerelmes Sara Paxton Aquamarine szerepében akit már ismerhetünk számos hasonló tinifilmből. A legjobb barátnői: Claire (Emma Roberts) és Hailey (Johanna Levesgue). A lány az igaz szerelmet keresve vetődik a szárazföldre, pontosabban megszökik apja tengeralatti birodalmából. Ha esetleg nem találja meg 3 napon belül, akkor az apja bosszút áll rajta. Nekem egy kicsit sok volt, hogy a lányt egy kagylón keresztül tudja elérni, akkor már inkább legyen egy vízálló mikrofon a nyakláncába szerelve. (hogyne, meg egy karperec, ami enni is ad - vm.) Főhősünk már megtanult pár dolgot a férfiakról, és ami nagyon üt, az az, hogy mindent bulvár lapokból tud, és a jelölt is megvan, azonban valaki a terv meghiúsítására készül. Azt mondják, "a rossz mindig elnyeri méltó büntetését". Vajon ebben a filmben is így lesz? (na vajon mégis hogy lenne? :D - vm.)

Ha valaki egy sellőnek segít, kívánhat egyet... Aquamarine a barátai segítségét kéri. A lányok örömmel segítenek, főleg mikor megtudják, hogy akármivel, és akárkivel kapcsolatban lehet kívánságuk. A legviccesebb, hogy végül nem is kértek semmit, helyette 2 *beszélő* tengericsillagot kapnak. Én nem mondom, hogy már nagyon felnőttem, de ez még a sellőknél is kevésbé hihető dolog (nem mintha hinnék a sellőkben). (én is tagadnám :P - vm.) Már csak az a kérdés maradt fent, hogy Aquamarine-nak sikerül-e megtalálni az igaz szerelmet Leonard (Bruce Spence) személyében.

Aquamarine pontozás

A film kellemes másfél órát tartogat a 'műértők' számára, leginkább a már fentebb említett tinikorosztálynak. Minden előnyét és hátrányát latba vetve megérdemel egy erős közepest, ami egy mai romantikus vígjátékhoz pont passzol. Nem akar felmutatni semmi újat, viszont a megszokott szintet tartja. 6/10 pont - álommanó

Köszönjük a cikket álommanónak, írjátok meg a kommentek közé, hogy tetszett, nem tetszett (kritika a kritikának - akasztják a hóhért :)), és szeretnétek-e még írásokat olvasni tőle a blogon. Amúgy a csajok aranyosak. ;) Üdvözletem a blogolvasóknak: vasmajom

Na gyerekek, borítékolom, hogy életem legunalmasabb/semmitmondóbb filmjéről fogtok most olvasni, pedig már láttam nem keveset, jót és rosszat egyaránt. A film címe, Kis Piros Virágok (igen, erre asszociál a bejegyzéscím), amit a japánok követtek el 2006-ban.

A filmnek egyszerűen se eleje, se vége, semmi mondandója, mégcsak színészi játék se. Egyszerűen nem értem, hogy a tervezők mi az istent akartak ezzel mutatni nekünk, nézőknek? Na de nem is szaporítom tovább a szót, nézzünk pár példát arra, hogy miért is ennyire élvezhetetlen ez a film. Mikor elkezdődött, még úgy ültem neki az első pár perc alapján, hogy de jó kis realista filmet fogok látni egy másik kultúrából, környezetből, mivel tényleg úgy indult. Aztán úgy a 10. percben rájöttem, hogy 'nanemúgyvanaz'. Igaz, eltalálták a szinkronhangokat, de azt hiszem, hogy ez a film értékén csak nekünk, magyaroknak dobhat egy kicsit, ezért ezt nem igazán tudom szempontnak venni. Ha már a hangoknál tartunk, egyszerűen nem tudok szemethunyni affelett, hogy másfél órán át ugyanannak a három mondatnak az ismétlését hallgatjuk ötven gyerekszájból a háttérben. Ez a három mondat körülbelül a 'Pisilni kell!', a 'Kérek még!' , illetve a 'Nevelőnőőőő!'. Borzalmas. Komolyan mondom, ha megtehettem volna, az ötödik perc után kikapcsolom.

Kicsit kitérnék a film történetére, már amennyi kevés van neki. Úgy kezdődik, hogy a gyereket beviszik az óvodába, és ennyi az összes effektív 'mozzanat', amit a filmről le lehet írni. Utána már csak annyit látsz, hogy a gyerek 1) nem tud öltözködni, 2) vizelési problémái vannak. Ennyi. A címhez a filmnek köbö annyi köze van, hogy aki jól viselkedik az oviban, az kap egy kis piros virágot (mint nálunk a pirospont, 'pont'osan :P). Ja, meg a végén látunk 'élesben' is egy pár ilyet. Talán még meg tudom említeni az óvónőt, aki egyszerűen egy ripacs. Ahogy lelki terrorban tart minket ez a film, ő ugyanezt teszi a gyerekekkel. Az egyetlen pozitívum talán, hogy a főszereplő kissrác egész aranyos, illetve a zene is egész tűrhető... lenne, ha nem kéne azt a hülye zsivalyt hallgatni alatta. =( Számomra az is elképesztő volt, hogy az egész film alatt a gyerekek olyan ruhába flangáltak, amiből minden (igen, egyszerűen minden!!!) kilógott, így a film pedofil beállítottságú olvasóinknak (háhá, csak vicceltem, nincs ilyen :)) ebből az egy szempontból kifolyólag tetszetős lehet. Így az írás végére (igen, erről a filmről többet nem tudok írni, kezdem megérteni FreddyD barátunkat) egy poént is beraknék, habár a filmben ilyenből csak egy volt. A helyzet úgy néz ki, hogy a gyerek, meg egy barátja kint játszanak az udvaron, és elkezd énekelni az egyik. De hogy mit? A 'Kis kacsa fürdik...' kezdetű dalt. Azt hittem, falramászok, amikor meghallottam. Egy japán filmbe hogy lehet ilyet... Ehh, hagyjuk is, következzen a rendhagyó pontozás.

Kis Piros Virágok (le)pontozás

És most konkludálni kéne, ha lenne mit, de csak azért, mert a film zeneszerzője fel tudott mutatni egy gyenge-közepes zenét, emellett sikerült összeszedni egy aranyos arcú kissrácot, aki napi rendszerességgel be tud hugyozni az ágyába... sajnálom, de ezt nem tudom értékelni. Értékelhetetlen, kisfiam, ülj le. Ezt a filmet messze kerüljétek el, ha jót akartok magatoknak.

Kedvenc olvasóim!

Rakjunk be egy nagy tálba jónevű színészeket (Nic Cage (még sok hajjal :P), Angelina Jolie etc.), erős verdákat, faja zenéket, ééés... most állapítsuk meg, mi is hiányzik. Igen, ott a bőrkabátos úr centrifugával a hóna alatt a hátsó sorban. Helyes válasz. Nőstények. És itt a legnagyobb hibája a filmnek, ami miatt nem emelkedett F&F-i magasságokba. Összesen kettő azaz két darab nőt láthatunk a film két órája alatt, az egyik a Jolie kisasszony által játszott Sway, a másik pedig a Raines-fivérek anyja, akitől én jobban megijedtem, mint anno Freddy Kruegertől. Rá még emlékszünk, ugye? 

 Mint már említettem, jó verdák. És igen, itt tényleg szép autókat láthatunk, nem csak a plasztiktuningot, ami árad a mai amerikai filmekből. És ez az egyik nagy erőssége a Gone In Sixty Seconds-nek, azaz a Tolvajtempónak (ne nézzetek így rám, nem én fordítottam :)). Tulajdonképpen egy 2000-es évjáratú, azaz közel már tíz éves filmről beszélünk, viszont a robbanások, meg a számítógépes jelenetek a film korához képest egész kellemesnek mondhatóak. A zenéket (itt a könnyűzenei részére célzok) is eltalálták rendesen, e téren egy panaszunk nem lehet a filmre. A film ún. OST-jét (Original SoundTrack) Trevor Rabin jegyzi, akinek egyik fő művének mai napig az Armageddon zenéjét tartják, és az Armageddonos hangzásvilágra itt is ráismerhetünk.

A film két órája cirka öt nap cselekményét követi nyomon, fogalmazhatnék úgyis, hogy 'in medias res' kezdődik, azaz a főcím lejárta után egyből belecsöppenünk a kőkemény akcióba, egy Porsche meglovasításába, ami viszont balul sül el, és így a Nicolas Cage által játszott Memphis Raines kisöccse, Kip Raines (Giovanni Ribisi) a kocsimaffia célpontjává válik, akik elég érdekes módszerrel akarnak megszabadulni tőle (nem lövöm le a poént inkább). Ekkor ismerjük meg Memphist, akiről kiderül, hogy a 'szakma' nagyöregje, de már hat éve visszavonult, és gyerekekkel foglalkozik (-jeeesus.). A maffia megmondja neki a tutit: 50 luxusautó péntek reggel nyolcra a dokkba, vagy kisöcsivel legközelebb a kólás aludoboz által fogsz találkozni. És persze mi az, ami nem hiányozhat egy ilyen filmből? Hát persze, a tipikus nigger 'good-cop-bad-cop' zsaru. Mert igen, ilyenből is kapunk ám, nem is akármilyet Castleback felügyelő (Delroy Lindo) személyében. Teljes a kép. Illetve mégsem, hiszen egyedül elkötni 50 kocsit egy éjszaka alatt még Big Stannak sem sikerülne (sorry, muszáj volt :)), tehát szükségünk lesz egy csapatra. Itt megismerjük Sphinxet aki a legnagyobb forma a filmben (yeah, Vinnie Jones rulz) :D.

Na MOST már teljes a kép, és ezt a készítők is így gondolhatták, mert itt, a film felénél kezdődik igazán az akció. Van benne egy rohadt nagy poén, amihez a kellék egy kamion, egy kocsi, és némi kötél. Mindenki vonja le magának a következtetést. Van viszont a filmben egy tökéletesen fölösleges, bár enyhe humorral fűszerezett rész, (kutya és a kulcsok) amikor eltérnek kicsit a tervtől, de ez a dolgokon (isten látja lelkemet) egy kanyit nem változtat, inkább csak időhúzásként funkcionál. És ha már az állatoknál tartunk, van még kígyó is a filmben, ami nem kevésbé vicces helyzetkomikumot állít a nézők elé. És akkor ott az abszolút mélypont, amikor (nem tudom, kinek az ötlete által, de a nénikéje neve érdekelne) némi drámát próbálnak besuvasztani a történetbe, de valami hihetetlen 'crappy' jelenet sül ki belőle. Ha Rabin zenéje nem lenne ott alatta hangulatfokozónak, esküszöm, elmegyek hugyozni arra a három percre. És akkor még a film lényegi részéről (igen, Eleanor üldözése) egy pár szó: na, ez az a rész, amit nagyon odatettek, már csak ezért a 15-20 percért megéri megnézni, még ha ott az a kicsit irreális repülés is a végén. A lezárást természetesen itt is kicsit ferdítették pozitív irányba, de egész kellemesen hatott a fél órás pörgés után (főleg Sphinx lepett meg, bár sejtettem). És, hogy egy szép hagyománnyal éljek, kedvenc idézetem:

"Ragyogtak tengerkéken, tüzes napsárgán, Marlboro-pirosan... és várták, hogy elkössék őket. Én megtettem, megfújtam őket, és repesztettem le Palm Springs-be." - Memphis Raines

Tolvajtempó pontozás:

Az akciófilmek nem állnak kifejezetten közel a szívemhez, bár egy-egy kifejezetten top20-ban van (Miami Vice pl.). Így hát kicsit szkeptikus hozzáállással ültem le a monitor elé, hiszen ilyen sztorival egész könnyen lehet tucatfilmet gyártani, láttunk is már pár példát rá. Számomra a film kellemes élmény volt, bár a sztoriba még pár csavar belefért volna, de a 7/10-es értékelésbe még így is bőven belefér.

 Félreértések elkerülése végett a blog MÉG mindig nem alakult át bulvárbloggá, azaz nem szándékozom egy celeb bekasztnizásáról írni, aminek általában nagyobb a füstje mint a lángja, de jobb címet nem tudtam kitalálni ehhez a filmhez, aminek a címe Big Stan, magyarul Kegyenc Fegyenc.

A film egy ingatlanközvetítő, név szerint Stan (Rob Schneider, utoljára a Don't mess with the Zohan Salim-jaként láthattuk) irodájában kezdődik, ahol egy idős nénire akar rásózni egy értéktelen ingatlant, ráadásul kedvezőtlen feltételekkel. De mint tudjuk, sánta ember utóléri a hazug kutyát (mi?!), a szerződés aláírása előtt rendőrök lépnek be az irodába, és lekapcsolják emberünket csalás vádjával. Mivel szervál egy jó ügyvédet (sic! megvesztegeti a bírót), fél év haladékot kap, mielőtt bevonulna. Emberünk totális pánikba esik a buzi börtönsztorikat hallva, és épp az utcákat járja, mikor megismerkedik A Mesterrel (David Carradine, legismertebb szerepe Bill a Kill Bill filmekből), aki aztán jól megtanítja a bunyózás csínjára-bínjára a maga kis sajátságos módszereivel. Mikor aztán eljön a nagy nap, Stan bekerül a sittre, és elkezd ismerkedni a lakókkal. Igen, tudom, a fél dutyit elpáholja, de ezt nem akartam így rögtön kimondani.

A történet egy idő után elég elvetemültbe megy át, a film felétől érezhető benne az az általános Scneider-féle próbálkozás. De sajnos nem, még mindig nem megy. Néha egy-két poénnal ugyan felébreszti a közönséget, de amint nem látjuk már Carradine Bill-paródiáját folyamatos rendszerességgel, a film elkezd nagyon leülni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kikapcsolódásnak ne lenne jó, de a tisztelt rendező úr (igen, a film R.S. műve) most már villanthatna valami újat, eredetit is, nem csak az eddig megszokott 'porból-isten' B-kategóriás muvikat (ld. The Benchwarmers - Lúzer S.C.). Bátran merem állítani, hogy ez a film Carradine és Jennifer Morrison (Stan felesége - A House MD című sorozattal vált híressé) nélkül fele ennyit sem ért volna, ami azért szomorú, mert ezutóbbinak a buta szőke liba szerepén kívül más dolga nem nagyon volt, és ez nem egy maradandó alakítás, de valahogy kellett, ugye? Öröm az ürömben; a filmnek voltak eléggé jó poénjai, én például a Saolin-templomból 'meglovasított' golyókon, illetve a Mester által megismert gasztronómiai csodákon egész jókat nevettem. A film végét szerintem iszonyatosan elrontották, bár a keserű szájízen Mester zugdohányos poénja egy kicsit változtatott.

Big Stan pontozás:

Összegezve nem bánom azt az időt, amit itthon erre a filmre szántam, de ha moziban látom, akkor... értitek, egy ezrest okosan is el lehet költeni. Schneidernek voltak már jobb, és rosszabb filmjei is, ez sem egy maradandó darab, 5 pontnál biztos nem érdemel többet. És igen, ebből legalább  kettőt Carradine alakításáért kap a film. Ha beleszámítjuk, hogy - a mai világban - nem túl nagy, 10 milliós költségvetésből csinálták a filmet, ahhoz képest nem is lett rossz. Agyat félretéve, kezeket a paplan fölé, egyszer meg lehet nézni.

Szevasztok olvasók!

Úgy érzem, hogy az Oscar mellett a BAFTA, teljes nevén a British Academy Film And Television Awards jelöltjei, és díjazottjai is megérdemelnek egy bejegyzést itt a blogon! A nagy eseményről csak annyit, hogy február 8-án történt meg a díjak átadása, és a filmek kategória mellett külön rendezvényt szerveznek a gyerekszínészeknek, a tv-műsoroknak, emmellett még az év legjobb videojátékait is nagy felhajtás közt fogják majd megjutalmazni valamikor áprilisban. Ezekből a kategóriákból a teljes bejegyzésben csak a filmek díjazottjait olvashatjátok el (angol nyelv ismerete alapfokon nem hátrány), de ha a többi téma is érdekel , a BAFTA hivatalos honlapján elérhetitek őket.

                                                                                                          Ez érdekel >>

 Megkésve bár, de törve nem publikálnám az idei, azaz 81. Oscar-jelöléseket. Vastag betűvel van szedve az általam preferált film/szám/szereplő. Mielőtt akárki megkérdőjelezné, szerintem a Slumdog év filmje... büntet. :) Minimális angoltudás szükséges, lényegi rész alant, lapozás után.

                                                                                                         Ez érdekel >>

Egy új rovattal bővítem a blogot, méghozzá Premierek alcímen. Itt minden héten leírom a heti bemutatókat, illetve olvashattok majd egy-két mondatot a filmekről.

A mostani repertoár:

Elcserélt életek - közel két és fél órás amerikai filmdráma 16-os karikával egy elveszett fiúról... hááát.

Kilencedik mennyország - egy német filmdráma egy 30 éves házas nőről, aki egy 76 éves fritzzel fantáziál. Mit mondasz, jól hallom? Gerontofilia, vagy mi?

A látogató - amerikai krimi, noname színészekkel, színesbőrű bevándorlóval, gonosz hivatalnokokkal, mindenre kész professzorral... nem hangzik rosszul, lehet, hogy lesz kritika is.

Marcela - színes, fekete-fehér feliratos cseh dokumentumfilm, 2006 (?!), amiben egy átlagos cseh nő, Marcela életét követhetjük nyomon több évtizeden keresztül. Hanyagolnám.

A rózsaszín párduc 2. - az első része nagy beégés volt, ha jól emlékszem, de lehet, hogy nézős.

A Sötét Lovag - igen, mintha hallottam volna pletykákat hogy Ledger halálának évfordulója alkalmából újra vetíteni fogják, de ha magyarul fog menni Stohl szinkronhangjával, akkor nagy ívben kerülendő. Erről írás nagy valószínűséggel lesz.

A rovat létrehozásában nagy segítségemre volt a port.hu.

 Jelenlegi és első posztom 'áldozata' a 2008-as Outlander című kaland-scifi-fantasy lesz. A filmről előljáróban annyit, hogy érződik rajta Barrie Osborne munkája, aki (mint a borítón is látható) a Gyűrűk Ura forgatásánál segített be. Mielőtt megvádolnátok, nem koppintásról beszélek... csak egy kis utóérzés sugárzik az egész filmből, képi világából, zenéjéből, karakterekből, sőt van még egy Boromir (?!) is, róla majd később lesz szó.

A plakát színvilágát fantasztikusan eltalálták, a betűtípus egyszerre klasszikus és modern, egyszóval ez egy jó plakát, ami elég ritka manapság. (Mi az ott a bal felső sarokban, dude?) Az alapszitu felvázolva: űrhajóval érkezik (?!-inkább zuhan) le egy fickó (Kainan - James Caviezel, utoljára a Deja Vu-ben láthattuk Denzel Washington oldalán) Norvégiába a vikingek korában, oroszul kommunikál a számítógépével, ami 5 másodperc alatt megtanítja norvégül, noha a filmben egy szó el nem hangzik ezen a nyelven... érdekes. Az utolsó ilyen film amit láttam, a Pathfinder volt, ahol a vikingek valami frankó északi nyelven beszéltek, de itt... angolul, hát persze. Mellesleg ez a hollywoodiság lerí az egész filmről, a szereplők haja a legnagyobb harc után is ugyanúgy áll, illetve jól manikűrözött körmeik sem törnek le, koszolódnak. Sebaj, elnézhető hiba, már megszoktuk. Amennyire kis hiba volt ez, olyan szépen voltak azonban kivitelezve a díszletek, ami ugyancsak egy kicsit a LoTR-ra hajazott, de kellemes környezetet szabott a filmnek.

Még viszonylag a film elején megismerjük Freyát, (Sophia Myles) aki (és nem túlzok) a film egyetlen megszólaló női karaktere, de olyan is. ;P Nem sokkal ezután elkezd kibontakozni az alapkonfliktusa a filmnek, méghozzá egy szörny képében, aki Kainan hajóján jutott le a földre, illetve még törzsi háború is dúl a vikingek közt. Itt éreztem először azt, hogy elsírom magam, ugyanis a Moorwen (a szörnyike) első megjelenésénél a CGI valami förtelmesre sikeredett. Ez egy nagy-nagy feketepont a készítőknek. Később, nem tudom, hogy, hogy nem, de konszolidálódik a helyzet ezen a fronton, bár lett volna mit javítani rajta, lássuk be. Meg kell még említenem a film zenéjét, ami viszont fantasztikus. K*rvajó, damm'it. Vannak benne monumentális, nyugodt, és persze pörgősebb részek is. 'Bone-chilling' :) Amikor füleim lezsibbadtak ettől , először azt hittem, rosszul hallok, amikor azt mondja az egyik viking, hogy: 'Hé, Boromir!' - vagy valami hasonló. Aztán megismételte. Mondom ejnye-bejnye, ez ismerős valahonnan... hmm, vajon honnan is? Á, megvan! :) De nem, később, mint már több dolognál is ebben a filmben, megbántam előítéleteim, és nyíltan állítom, Boromir (Cliff Saunders) a legnagyobb jellem ebben a filmben. Kopasz, kövér, borvirágos az arca, mindig mosolyog, és akkcentusával még téged is mosolyra fakaszt. Egy kérdést viszont hadd tegyek fel Nektek, drága Olvasók. Egy ember az űrből, aki űrhajón közlekedik, és még életében nem látott lovat, hogy tud vágtázni összekötött kézzel (!!!), egyből, ahogy felteszik a lóra? A helyes választ kommentbe várnám. :) A filmbe a készítők egy nagyon kellemes, üde színfoltot vittek be egy Eric nevezetű fiatalemberrel, talán az a karakter ő, aki a legkomolyabb kapcsolatot alakítja ki Kainan-nel. A filmben a másik főszereplő, Wulfric (Jack Huston) játéka egy az egyben kedvenc kalózunkat, a Johnny Depp által játszott Jack Sparrow-t adja vissza. Még kinézetre is. A film végére ugyancsak jellemző a fentebb említett hollywoodiság, a feelgood-szindróma. Najó, csak félig. :P Lezárásként pedig a kedvenc idézetem a filmből:

"Nah that, is not a bear!" - Boromir

Outlander pontozás:

A film végig pörgős, érdekes, emellett az alapötlet is érdekes, nem agyonhasznált, klisés, így kellemes 2 órát lehet vele eltölteni, ha épp nincs jobb dolga az embernek, de nem egy must-have movie, aminek a díszdobozos kiadása nem hiányozhat a polcról. Így szerintem egy erős 7/10-et megadok neki, de lett volna mit csiszolni rajta.

Na drága Olvasók!

Elindultunk! :) Remélem a postokkal arányosan fog növekedni az állandó olvasók száma is, esetleg még egy-egy kritikát is kapunk kedvenc bloggereinktől, de erről majd később.

Szóval welcome aboard! :)